Szociális hétvége

Szombat – barátocskákkal avattuk a kertet, három gyerek, 4 felnőtt, hűvös de szép idő, kerti bulika.

Irsai, bazsalikomos fokhagymás paradicsomleves (kell bele barnacukor), friss tejes vajas kifli, sült virsli, franciasaláta, túrótorta ( a menüt 10:30 és 11:15 között dobtam össze, akkor derült ki, hogy nem a rómaira megyünk gyereket bicikliztetni – mert a cimbiék fa bringája eltört – és “nálunk is van játszótér” jelleggel nem is megyünk más zsúfolt játszóra.

4 Astra oltott felnőtt, egymástól tisztes távolban, de jajj nagyon jó volt, nagyon sokat nevettünk. A gyerekek rászabadultak a homokozóra, csúszdára, a kissárcnak teljes volt a locsolási mániája. ELső paradicsomleves levesgyönngyel élmény, hatalmas vigyor, a túrótortán két pofára vigyorogva már átszűrt egy villankyört vigyorú köszönömöt

Az emberek egészségéről, tápláltságáról, kényelméről a részletekbe menően gondoskodnom az úgy eléggé készségszint. (pláne ha a hálásak, és nem mást kéne éppen csinálnom és nem fáj semmim… úgy könnyű.)

Vasárnap – dióörökbefogadási apropóból átmentünk cimborához, szintén kert, maszk, három gyerek, nagyon cukik a srácok. Volt tyúketetés, biciklivideózás, pont elkerült minket az eső, és egy jó nagy beszélgetés még belefért (korona, tudatlanok, halottaink, nyaralás, tervek, gyerekek, trollkodás)

Jól nevelt, figyelmes, cuki gyerekek.

Annyira respect, nők nem kapnak össze ennyire házat, kertet, vendégvárást, Férjinek halkan megjegyeztem, hogy azért eléggé kurva ciki, hogy fényévekkel van az élettereink tisztasági és karbantartottsági szintje lemaradva egy kétgyerekes egyedülálló apukához képest (úgyhogy extrába kérés nélkül felmosott… mindig jó)

Kaptunk olajbogyót, zöldteát, kukoricapufit, almalevet, kiderült, hogy Monyóék jó söröket csinálnak (de úgy tényleg jóízűt).

A srácok tényleg meghatóan cukik, kijöttek kikísérni, és akkor buli nekik hogy még versenyt futnak a kocsival a bekötőútig, elköszönésni. Meg kell őket zabálni.

Hazafelé KFCztünk (ah, jól esett) utána bónusznak még beugorhattam egy HM-be (így korona idején eléggé brutális leárazások vannak, mert sokkal kevesebben mennek boltba vásárolni), így 10k ból vettem két szép fehér vékony garbó pulcsit (egyet nekem egyet férjinek. Bánatos, de egyben kellemes is, hogy a mellbőségem, a vállszélességem és a nyak-körméretem az arányok miatt M férfi pulóverek viselését teszi lehetővé, de legalább azok elég jól állnak… Csibevirágnak 3 ruhát (megkellzabálni) egy leggingset (hologramos unikornisos, jó?) meg egy random hosszúujjú fekete pólót férjinek (itthon néztem, hogy valami zen csillagnézős szöveg van rajta pont most hozta haza a húga teleszkópját, ráéreztem).

Az életcsászárai/ ne szopasd magad ha kényeztetheted is rovatba megjegyzem, hogy 3 óra friss levegő és másik 3 óra vásárlás/utazás/kajcsi után a gyerek hazafelé elaludt a kocsiban. A ház elé érve néztünk egymásra, hogy de jó lenne egyet aludni, ja igen… Úgyhogy a kocsibeállón hátradöntött ülésekkel mindhárman aludtunk fél órát, ami elégg feltöltött az este előtt. Lehet ilyet is…

Utána kipakolás, finomságok, remek vacsi (áfonyás körteleves, franciasali, virsli), körömvágás, mikörben a gyerek kacarászva 200x megnézi a sárcok biciklizós slow-moit…

Hogy ne legyen minden fenékig tejszín, este f9 és f12 között kb 5000-et léptem házon belül, elpakolás jelleggel. (

8 rend száraz ruha – 5 mosás, 2 rend ágynemű, “kurvára nem nyúlt hozzá senki már 4 napja minden is”.

A gyerekszobát összeraktam, attól mindig eldobom magam kicsit, hogy tényleg fizetünk a bébiszitternek, jönnek a nagymamák, és mindenki akkora sz.rt hagy maga után, hogy mindig épp csak az én életemből szeretnének erre n darab órát… (egy letornázott ágytakarót megigazítani, a szédobált, babatakarólnak használt 20 darab törölközőt összerakni, kristályok és ásványok minden-mindenol.. bele kellene, hogy férjen…)

Úgyhogy holnap megint fogok szólni a bébiszitternek, hogy ami lejött az emeletről az este felmegy, és este ami felment, vagy kirakodásra került az elrakodásra kerül (persze a duplovilág vagy a barbi birodalom az elöl maradhat, de a 200 darab műanyag lóf.szgeci (a rosszfajta ajándékok) az nem. Az a gyerekre való vigyázás része, hogy elpakolják a szobát és nem az én hétvégémet k.rják szét azzal, hogy egy oroszlánbarlangot kell összetalicskázni.

A fenti fürdőben menet közben domestosos fogkefével nekiestem néhány durván penészedő gyerekjátéknak, meg a kádsarkának ( naponta mossák ki a gyerke előtt a kádat, épp csak ezeket nem sikerül kivenni, lehozni, tényleg mindenki szarik bele, egyedül van szemem a rendszerben arra, hogy a gyerek vajon penészes játékokkal hempereg e, elég magányos küldetés. Persze, más is megcsinálja full egyedül, csak én amiatt hogy sokan vannak körülöttem, néha elhiszem, hogynem csak rajtam múlik, pedig a dolgok egészen nagy hányada (egészség, rend, tisztaság, táplálkozás, ügyben) de. Rajtam kívül kurvára mindenkinek első a pihi meg a gyerekkel gömbölyödés, meg a jajj, hát már nem fél tíz van és még nem is vacsorázott/ivott/reggelizett (perszebazmeg, mert szarsz az órára) és hiába szeretnék én is szarni mindenre és gömbölyödni, ha nem csinálom meg, nem eszünk, pont. (ilyeneken azért fel-felbsazom magam néha, de majd valahogy megpróbálom önnön nélkülözhetetlenségemet élvezni abban, hogy ezekkel csak nekem megy el időm, és más nem is nagyon értékeli, hogy van e nyers étel a tányéron – meg kell pucolni- hogy vannak körülöttünk zöldellő boldog növények, rend tiszta ruha, tisztaság, és jó levegő- (karma)

Végül rendet raktam a dolgozószobámban, az étkezőben, a konyhában, a nappaliban, összehordtam 3-4 szatyornyi cuccot ami a garázs irányába tranzitál.

Kieg: A nagymamák jószívű ajándékai – 5 féle van:

a) kurvanagy és két hét alatt megunja utána viszont éveking kerülgeted, de elszakadni nem akar tőle, de akkora darab, hogy nem tudod észrevétlenül eltüntetni… (lásd műanyag babakocsi babáknak)

b) sok kis szétszórható részből áll, de nem sok értelme van (lásd 20 darabos orvosi készlet, 50 darabos konyhai készlet – műanyag gyümölcsök és papír müzlisdobozok, összesen 80 db)

c) kisméretű de irritáló ajándékok – nincs vele gond, szerencsére nem túl nagy, csak egy kicsit basz be az életetekbe… pl. bugyuta értelmetlen, igénytelen mesékben a gyerekek rettegnek az ágy alatt lakó gonosz manóktól, a főhős állatkák elvesztik a családjukat és nagyon sírnak utánuk, esetleg megverik egymást… kisebb traumákat okoznak csak a gyereknek és nekünk (amikor halljuk, hogy valaki olvassa) de szerencsére néhány hét után észrevétlenül eltűnhetnek.

d) tolerálható ajándékok – az “olyan cuki, MUSZÁJ VOLT neki venni valamit” ok, rendben, értelme nincs, van már neki belőle 20 jobb, de TÉNYLEG örül belőle a 72. nek is, és amikor pár hét múlva ráun, akkor legalább kicsi és könnyen kirotálható a háztartásból: kindertojás játékok, kisméretű plüssök, harmonika könyvek, stb…

és végül a

e) jó ajándékok – duplo, lego, barbik, építő dolgok, tornaeszközök, JÓ könyvek (kedves, igényesen illusztrált, ismeretterjesztő, kreatív… zseniális könyvek is készülnek minden korosztálynak, ezt általában a barátnőm szállítja, esetleg a bébiszitter.)

illetve azok az értelmes, hasznos nagyobb ajándékok, amik VELüNK meg vannak beszélve “vennék neki sátrat!” NEVEGYÉLKÖSZI, “akkor egy babaházat” “NEMKELLKÖSZI” inkább kinti játszótér, forgatható rajzolós kréta és mágnestábla, babakonyha, bicikli, olyan konyhai dolgok amiket tényleg sütőbe és mosogatógépbe lehet tenni, szóval efféle értelmességek, amikkel akármeddig játszik, amitől fejlődik, amivel nem szopatva vagyunk hanem kisegítve.

(ha nem tudsz mit venni egy gyereknek, akkor kérdezd meg a szüleit. vagy vegyél valamit ami nem túl nagy és nem túl hangos… – egy kindertojással, zenélő dobozkával, egy piciri kincsesládával nem nagyon lehet mellényúlni…)

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése

Élet

Családos

Férfji masszívan upgradelődik, egyre többet ért belőlünk, egyre többet segít, egyre többet tud ránk figyelni, egyre jobban kontrollban tartja a munkáját, sokat van a gyerekkel. Szép nagy, kezd izmosodni, így 35 év után, szép fehér, cuki, okos, jó dolgom van mellette. Nem tökéletes, de nekem teljesen jó.

Csibefalatos

Cukorvirág okos kicsi dráma queenem. “Apa, most én leszek a Tigris és te leszel az Oxigén!” (mondá a 3.7 éves mi meg igen röhögünk mikor ki akarjuk találni mit csinál az oxigén. A Tigrissel… vagy a Tigris az Oxigénnel. Továbbá lebetűzve és összeolvasva tudjuk, hogy a nyúl neve OSA (hogy miért azt nem tudjuk. mindegy). Kérlek, gyermek 23-án magától adott neke puszit úgy hogy erre senki sem kérte (mire 4 éves lesz a gyeremek magától megszeretget… nem adja könnyen) Továbbá ma volt az első “szeretlek” közlés, spontán. Nem szabad a dolgokat elsietni.

Munka

Sok van. Március 24 -éig volt másfél hét amikor éjjel nappal dolgoztam (no blogolás), ilyen átlag hajnali 3-4 ig… hát kemény volt. A hátam bírta (viva fizioterápia), de azért azt hiszem ez nem normális az ember testének.

Másik oldalról meg arra a rengeteg egészségügyi dolgozóra gondoltam, akik éjjelente ügyelnek, és egész éjszakákat nyomnak le a gépek előtt, minden második, harmadik nap. Az ő hátukra és egészségükre ki gondol? Mert ők egész éjszakákat leleteznek, és 12-24 órát ülnek a gépek előtt, én meg egy jó séta után este 11 kor leültem és hajnali 3-4 körül felkeltem.

Most szabin, de pont úgy vannak a határidők, hogy igazán nem tudok szabin lenni, mert akkor még több hetet csúszik aminek időben meg kellene lennie. Azért összességében egész okés, ilyen napi 1-2 órát dolgozok.

Oltás

Szüleink még nem regisztráltak, mert ők olyan kurva kemények, hogy mit nekik bármi nyavalya, majd megvárják mire már NAGYON sok mindent tudunk az oltásokról és majd utána. Nagymamámat már kínálták Pfizerrel, nem kérte, csak a Sputnik. Nénikém csak Pfizert ne (mocskosBillGates) úgyhogy egy Sinopharm boldog tulajdonosa. Férjit jövő héten oltják Sputnikkal. Én még nem vagyok a listán sehol, érthető módon. Bár Férjinek sincs semmi baja, igaz, lehet a gyerekkori asztmája előréébb hozta a sorban. Várom, reménykedek egy Pfizerben, Modernában. Jó lesz ez a Mrns alapú, ha úgyis évente újra kell oltani a bolygót. (lehet, kétévente… na)

Boszorkány

Voltunk, jó volt. A kisgyerekek kedveléséhez hiányzó gusztust nem tudnám be annak, hogy eónokkal ezelőtt elgyerektleenítettek volna az ufók, de pár dologgal kapcsolatban hajlottam lényeglátónak ítélni pár dolgot, így azt is, hogy az előre az néha befele is van, nem kifele, és azt is, hogy egyébként jó az út… családi lezáraltan karmákról nem regélt bár főleg nagymamát kérdeztem, aki akkortájt éppen kórházból járt ki be, anyámmal valahogy mintha befőttesüvegen át próbálnánk kommunikálni, bár az nagy erény ha valaki képes meghallgatni a másikat a maga teljességében és megérteni, ítélkezés és optimalizálási vágy nélkül, erre ő nem képes. (én is erőlködöm, mert ugye az alma meg a fa, de na.)

Dédszülők, nagyszülők, szülők, gyerekek

Lapszélére jegyzem fel magunknak, hogy a fiatalabb generációkra való hallgatás és a fejlődési vágy és a rugalmasság képessége az lesz ami életben tartja az embert, és az lesz, ami a családokhoz közel tudja tartani az embert. Dédeknek (86, 78 év körüliek) anno felajánlottuk, hogy határon túlról a korona idejére a paneldzsungelből átköltöztetjük őket Magyarországra, fizetünk nekik egy lakást, TBt, és akkor a korona fél évét átvészelhetik itt, úgy hogy 30-40 percre vannak tűlünk, meg anyóséktól is, és nem 12 órára kocsival, szar úton. Hát hogy nem. Mert ez, az, és amaz, és emezamaz, a gyógyszer, a számla, a posta… és amikor az összes emezamazra volt válasz, hogy hogyna lehet és hogyan fogjuk megoldani (itt köszönet pl a migrációs specialista barátocskának) akkor el tudták mondani, hogy hát, nem köszönik mert nekik kell a maga vacka. Értjük, persze. Viszont had legyek őszinte, így máshogy fáj amikor rosszul vannak, és egedül, és fájdalomban, és kényelmetlenségben, és félelemben, és magukra hagyva. Mert lehetnének itt is, jobb helyen, jobb körülményke között, családban, szeretetben, ellátásban, programokkal.

Most nagymama háta beroppant, műteni kell, majd anyósom kiköltözik egy hónapra, hagyja a családot, munkát, mert segíteni kell… addig is nagymama 2 fájdalomcsillapítóval plusz egy fájdalomcsillapító kúppal indul le a napi “tejkenyérért”. Segítség nincs. Itt (a leg)jobb helyen műtenék, itt jó gyógytornászhoz vinnánk rehabilitáció alatt, itt mindeni jönne menne, naponta beugrana. De nem akarták, mert a “magukvacka”. Ok.

Nagymamám szintén lebetegedett, fájt, szenvedgetett, kórházból ki és be. És hárman voltunk mellette, és éjjel fél egykor lefekvás előtt csak 22 lépcsőt kellett megtennem hogy megnézzem jól van e, és az egyikünk intézte az ebédet, a másik a vacsorát, a harmadik az uzsonnáját, vagy a gyógyszerét. Eléggé jól működött a dolog. Ehhez kellett hogy nagymama anno elengedje a “deezténépítettem” házat és azt mondja, hogy tovább kell lépni. Nagymamának eléggé respect, mert erős, alkalmazkodóképes, és őszintén, nem akar szívatni senkit. Anyósom évente 2 hetet van szaros rossz utakon, hogy lássa a szüleit és munkát csapot papot eldob ha valami éppen rosszul áll. Mekkora szivatás.

Szóval az ember legyen bölcs, szerény, és alkalmazkodóképes mire megöregszik, és akkor lehet, hogy a család vigyáz majd rá.

Kontextus

Nara keresztanyjának az anyukája derült égből leukémiás lett.

65 éves, gyönyörű, fiatalos, gazdag, karbantartott, szeretett, fitt, hiperegészségesen táplálkozó, egy éve még példaértékű volt a laborja. (két hét hőemelkedés, aztán még néhány hét hőemelkedés és gyengeség, azt hitték egy gyulladt fog miatt, de nem)

Barátnőm drága pedig szintén gyönyörű, és sikeres, magánéletben és munkában, de nem kicsit, hanem a Gauss görbe felső 1 % -a szintjén, a kb tökéletes élet, amire szinte bárki vágyna. De nicns tökéletes élet, az övé sem, az senkié sem, az akármilyen is a felszín (egybként imádom: őszinte, szorgalmas, reális, okos)…

Van bármilyen összefüggés? Nincs.

Nem igazság, nem fairség… a véletlen, a statisztikai valószínűség, a karma, az elménk, a szokásaink egyvelege, és van amikor egyszerűen lecsap.

Imádkozom, hogy ez csak egy próbatétel legyen, egy újra-tábla, hogy új elvekkel és más gondolatokkal élhessen még vagy 20 évet, hogyha maradhat és maradni akar, legyen erős, legyen bölcs, és kapjon lehetőséget, ha járhat neki… Barátnőmet néha hívom, sokat sír, érthető. Ez mi?

(közben pedig nézünk egymásra, hogy jó hogy vagyunk, és hogy mennyire jól, másik oldalról meg tudjuk, hogy az öröklét még nem lehetséges, nem is biztos hogy ajánlott, így ennek az éremnek mindenki lesz, mindegyik oldalán. Hello, Élet. )

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése

Az vírustagadásról és más démonokról

“Hagyjuk már ezt az autó dolgot. Gyors, biztonságos, egy fenét a múltkor is karambolozott valaki. Isten azért teremtette a lovat, hogy azzal odaérjünk mindenhova.”

“De édesapám, a Manyiék tesója is teljesen meggárgyult amikor ledobta a Pejkó mer az orrába szállt egy darázs…”

Kicsit fájdalmas követni a világ dolgait. Férjem kétdiplomás, abból egy egészségügyi, én szintén egészségügyi technológiaelemző vagyok, mindketten több, mint 10 éve dolgozunk egészségügyi iparban…

Eddig még egy sarok mögött sem mosolygott sunyi zsidó (illuminátus, pápa, gyíkember, stb.) aki a gyerekeid vérét akarta volna. A sarkokban általában kicsit lelakott, csillogó szemű kutatók voltak, akik lelkesen dolgoztak valamin, vagy monitorok, számítógépek, laborkellékek, és tonnányi kinyomtaott tudományos cikk, amiket olvastak vagy írtak.

Olyasmiken gondolkoztak hogy hatékonyabban lehessen megtervezi egy szívműtétet vagy egy sugárterápiát, vagy azon hogy hogyan lehet kitalálni, hogy milyen genetikai elváltozásnál milyen rákterápiát alkalmazzanak, ami az adott betegnél jobban fog működni… (olyan szörnyű célok érdekében, hogy tovább élj, kevesebbet fájj, és lehetőleg még meg is érje a befektetett munka).

Hohó, meg is érje a munka, ez már biznisz!

Bizony, mert az emberke többsége ételt eszik és pénzért veszi, vagy ha termeszti is, lesz amit pénzért vesz, tehát amire csak költesz, és nem keresel vele, az – hacsak nincs pénzcsapod- nem nagyon fenntartható, a legnagyobb jószándék mellett sem.

Apropó piac, és annak utálata: Tudtad, hogy ha nem nőnek a cégek, akkor akik befektetnek (például a bankok, és a bankokon keresztül a nyugdíjalapok, az állami nyugdíjpénztárak, vagy a magánszemélyek) azok nem kapnak kamatot.

Akkor nincs nyugdíj, nincs megtakarítás.

Összespórolhatod a pénzt és beteheted a cihába, és egyszer csak semennyit sem fog érni, mert mióta nem aranyban mérünk, azóta bizony pénzt nyomtatnak, és infláció van. Az inflációnak pedig csak az áll ellen, ha a piacon van a pénzed (értsd, vállalkozásokban, ingatlanokban, árukban).

Amikor valaki azt mondja, pfuj, mocskos multi/mocskos cégek, az azt mondja, hogy pfuj, mocskos pénz, köszönöm én nem kérek fizetésemelést, és nyugdíjat sem. Elég irreális.

(Persze, valóban vannak etikátlan vállalati gyakorlatok, amik főleg etikátlan emberekhez köthetők. Szar emberekhez vagy fejletlen opportunista családi vagy regionális kultúrához, de sajnos van az a magyar ovónő aki eleszi a gyerekek elől a kaját, és anya aki mérgezi a gyerekét, na ők akkor sem jobbak ha magasabb pozícióban vannak egy vállalatnál. Az hogy fejletlen emberek léteznek, az külön nem a vállalatok létezésének a hibája)

Tehát egy gyógyszercég hogyan fejleszt, mit néz meg:

Mit akar a piac (ebben az esetben: kin lehet segíteni) és megéri e megcsinálni azt a valamit (eléggé akarnak fizetni érte? elegen vannak akik fizetnének érte? Milyen gyakran fizetnének érte?

(lássuk csak: Hatásos migrén gyógyszer 2 milliárd embernek vagy egy nagyon ritka szindróma nagyon kockázatos gyógyszere fejlesztése 100 főnek …?

Te melyikbe tennéd a pénzed? Melyikből fizetnéd az embereid…?)

És ha elég sokan elég sokat fizetnének érte, akkor megcsinálják.

Köcsög imperialista banda! Mi lesz azzal a százzal, akinek nem éri meg fejleszteni? Dögöljenek meg?!?!

Arra vannak a kutatóintézetek, az alapítványok, a pályázatok, hogy betömjék azokat a lukakat, ahol az iparnak magától nem éri meg, mert nem tudná belőle fizetni a kutatóit, a gyártását és persze a részvényeseit. De sajnos az is igaz, hogy nem tudnak mindenkinek kedvezni. Egyszerűen a világ minden pénze sem elég rá.

Mit kell eldöntenie egy államnak? vagy egy kutatási források elosztásáról döntő csapatnak…? Pl: Kin segítenél 100 millió forintból? 20 darab 80 éves bácsi éljen tovább 5 évet vagy 2000 30-50 közötti anyuka legyen leszűrve méhnyakrákra (Akikből mondjuk 20 meghalna benne 10 éven belül)?

Nehéz kérdések.

Nincs egyetemes jó vagy rossz, szempontok vannak és valahogy döntened kell, mert mindenre és mindenkire egyszerűen nincs pénz.

Szóval a gyógyszergyárak nem külön gonoszak.

Nem gonoszabbak mint a dohánygyárak (akik évtizedeken át azzal reklámozták a cigarettát, hogy menő és egészséges), a cukorgyárak (akik tudták, hogy nem olyan jó a cucc, de azért egye mindenki, és őszintén, te is megeszed), vagy a tejtermelők (akik pálmazsírral etetik a teheneket, hogy több vajat tudjanak termelni, a háziasszony meg elégedett hogy ő védi az őserdőket és közben pedig nem…). Nem gonoszabbak, akik szerint a nyugdíj nő, a rezsi csökken, közben pedig ez nem teljesen igaz…

Mára szerencsére sokat fejlődött az egészségügyi és gyógyszerforgalmazási terület… Neves nemzetközi szaklapok, fórumok, eljárások, szabályozott vizsgálati rendszerek segítenek, hogy minél kevesebb baja lehessen az embereknek a gyógyszerektől.

Lehet tőlük bajunk? Persze.

Viszont az, hogy mennyire és milyen gyakran az azért nem mindegy.

Az eperre is van aki allergiás, a macskaszőrre is. A méhcsípésbe is van aki belehal, de van aki halálra ijed, veszélyesek még a biciklik, az autók, de főleg a családtagok…

A létpékek kapcsán: vakcinákban 15 év alatt (!) Amerikában 1469 fél év alatti gyerek halt meg, vagyis évente 97 fő, míg évente 5-6000 gyereket öltek meg a saját szülei… Az anyukák(és más családtagok) hatvanszor több gyereket öltek meg évente, mint az összes oltás amit a gyerekek kaptak…

https://www.childtrends.org/wp-content/uploads/2016/03/indicator_1457608611.364.html

https://academic.oup.com/cid/article/61/6/980/451431

Ennyire kell félni az oltásoktól. Létezik mellékhatás, lesz aki szarul lesz tőle, ezen nem lehet mit szépíteni.

A mostanában berékezett legnagyobb konteós kritikák:

SOSE BONCOLTAK OLYAN EMBERT AKIBEN VOLT KORONAVIRUS…

Van.

https://www.mdpi.com/2077-0383/9/7/2026/pdf

Sosem mutatták ki a vírus létezését! (“Nem teljesültek a Koch posztulátumok” – mondja haltenyésztő barátom…)

(Vagyis nem lehetett megtalálni a vírust, és nem fertőztek meg vele élőlényt hogy bizonyítható legyen, hogy tényleg az adott kórt okozza…)

Kimutatták, szekvenálták.

https://wwwnc.cdc.gov/eid/article/26/6/20-0516_article

Itt a hivatalosan megkeresett Új Zélandi kormány válaszlevele a témában (gondolkodom, hogy oda kellene költözni) gazdagon lehet csemegézni a linkekből:

https://www.health.govt.nz/system/files/documents/information-release/h202007836_18_nov_2020.pdf?fbclid=IwAR2OULVj5MSg3c6Qc1FjRqv5BFtUbOkmADI1sMI9QRKH1BK7R57IOVKQR9A

Megfertőztek vele humángénes egereket (ők génmódosíttott egérkék, őket úgy tenyésztették, hogy hasonló receptorok legyenek a tüdő-ér-bélrendszerben (ACE), mint nekünk.

https://www.biorxiv.org/content/10.1101/2020.02.07.939389v3?fbclid=IwAR3a9ksSpFS9ZnXABmLeMv0QQUKoyHJ–TIoSPSkea1-dQltcaAllAxHfL0

Szóval a magyar konetós átlag nagyon nagyszámú tudományos forrástól tekint el lelkesen.

És ez végtelenül szomorú, hogy a magyra autószerelő, haltenyésztő, varrónő, kéz és lábápoló néhány fogyatékos, dilettáns haszonleső szörnyeteg miatt boncolási jegyzőkönyveket és kutatási eredményeket kér számon,

olyan dolgokat, amik réges-rég elérhetőek, és amiket ő maga egyáltalán nem ért,

az a nyomorodvány amelyik hangoskodik ezek nemlétével kapcsolatban, az pedig csak a saját szakmai tudatlanságát (vagy ha tisztában van csak a fenti források létezésével) akkor az egyértelmű gonoszságát mutatja.

(ennyit lapszélre… csak az a része bosszantó, hogy egyébként jóravaló, csak a területtel kapcsolatban tudatlan emberek válnak hörgő, acsargó orvostudományellenessé, mert NEM értik a dolgokat, és szakmailag, emberileg egyszerűen minősíthetetlen karakterek hergelik őket csőcselékké.

Ma ezek a sarlatánok levitték a népet arra a szintre, hogy

“Olyan nincs is, hogy megmágneseznek és látják hogy van e rákod, van otthon a hűtődön mágnes, mégse látod vele a beleidet és a rák nem is létezik, az csak egy érzelmi válasz és ha kimész levegőre és szépeket gondolsz elmúlik!!! Aki mást mond az összeesküvő!”

Pedig MRi képalkotás rég létezik, azzal tudunk remekül rákos gócokat keresni a testben, és bár valóban létezik összefüggés a rák kialakulása és gyógyulása és az életmód között, de sajnos gyakran van, amikor már nincs idő szép gondolatokkal kísérletezni és ha szeretnénk, hogy az illető életben maradjon, akkor sürgősen kell egy szike, sugárteárpiás készülék vagy egy gyógyszer arra az abszolút létező rákos képletre…

Szóval az, hogy emberek ma ellene vannak az oltásoknak és az egészségügynek, azt mutatja, hogy már olyna rég jó dolgunk van a működő egészségügy és oltások miatt, hogy elfelejtette az emberiség, milyen volt 150 éve amikor mindenkinek 2-3 testvére/gyereke meghalt, olyan dolgokban, mint bakteriális fertőzés, egy torokgyík vagy polio.

Azt hiszem 1-2 halott gyerek után senki nem finnyogna, hogy “akkor most biztos csak keresni akar rajtunk a gyógyszergyár, inkább nem kérem, mert ez a betegség márpedig nincs is.”

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése

Mindennapi örömeink

Mostanában sok jó dolog történt.

Hát got the power 🙂

A hátam kezd rendben lenni, vannak napok amikor szinte alig fáj.

Járunk keddenként tehabilitációs tornára, ott nyújtunk és megtanítanak mozogni, hogy ne fájjon az élet. Elég jó.

Kaja

Mostanában többet főzök és könnyebben, momentán az új kedvenc a darálthús, zöldségekkel, teljesen jó, hunor szereti, és tényleg 15 perc alatt megvan a főzés, nem kell nyitogatni a sütőt, pácolgatni, nézegetni, 10 perc alatt megsült és kész. Volt cukkinis feketeszezámos, fetasajtos, volt pórés kukoricás, mindenhogy finom, napokig. (Ennél már csak akkor lenne jobb, ha darált CSIRKE combot is kaphatnék, mert őszintén szólva nem szeretem a pulykát) Na mindegy, majd darálok magamnak.

Tavasz

Jön a tavasz. Mitöbb, ideért a tavasz. Mehetek mteszeni a rózsát, muszáj lesz, mert szegénykém már hatalmas, lehet felveni sportcipőt, lassan már a bokám is kilóghat (mindenből kilóg) szépek a fények a lakásban, továbbra is isteni az itthonról dolgozás.

Hómofisz foreva

ANNYIRA JÓ itthon lenni.

Mindenki itt van egy rakáson, nem kell rohangászni, hurcolkodni A-ból B-be, pakolni, kerülgetni, szagolni a vadidegent, izzadni, tülekedni.

Heti kétszer kimegyük 1-3 órára (torna, pici bevásárlás, és esetleg ha hétvégén sétálunk valakivel) VAN IDŐNK.

SOK, MINŐSÉGI, SZABAD IDŐ, JÓ (idilli) KÖRNYEZETBEN.

Vannak pici, de életmentő szabad idők. Pl a déli ebédszünetben 20 perc séta (kint a jó levegőn), 20 perc kaja, 10 kávé és 10 nyújtás… és ebből mindegyik fontos. 3-5 perc nyújtással már annyival de annyival boldogabb a hátad hogy el sem hiszed.

Élettér

Mivel anya(azaz én) nem egy kibaszott nyomroltul roncs, hanem élőlény, ez azt jelenti, hogy szép a tér.

Rend van, a virágok kapnak inni, kevés a por, a lakás pontjainak nagy részén elég esztétikus az élmény. Kijött azért, hogy nekem MENNIYRE nagyon fontos, hogy szépek legyenek a dolgok (ez mondjuk mindig is gyanús volt, csak kevesebbet tűnik fel ha az ember megbeszélésről megbeszélésre rohan, hétvégén meg nem otthon van hanem kint, barátoknál, és kávéházakban, otthon meg főz vagy alszik vagy vendéget fogad…)

Szóval a ház szép.

Minden egyes kis ötlet, energiabefektetés megtérült, a díszpárnák (amik a téli szezonban mostantól mesei gránátalma mintásak, nyáron meg tarkabarkák) az új szőnyegek (szőrösek, puhák, szép színűek), 1-2 új virágcserép (pl egy Buddha fej a fürdőbe, és egy szép nagy kagyló a csap mellé az ékszereimnek… egy egy kép amit festettünk, egy egy kis átrendezés… jó lett.

Rendben vannak a színek, a formák, a hangulatok… amikor jól érzed magad attól hogy jössz-mész. Pl. néha ülök a zongoránál, teázok rajta, gondolkodgatok, nézek kifeke a kertre, és úgy jó ahogy van.

Még persze mindenen lehet paránykát javítani, de összességében világokat javult a helyzet az elmúlt fél évben.

Házasság

Az is sokat javult. Az elmúlt 4 hónapban Férjit sikerült kikanalazni az aszexuális érzelmi és mentális zombiságból. Meditál, tornázik velem, kijön sétálni, néha jókat nevetünk együtt, néha vesz ki szabit és a pénteket ÁTPIHENJÜK, kimegyünk a szigetre együtt torna után sétálni, beszélgetni, iszunk egy pohár forralt bort (bár mostantól fagyi lesz ha ilyen idők vannak).

Anya cincog

Péntekenként mostanában kijövök gyógytornáról hamarabb és betipegek az Aldiba. Kicsi otthonos Aldi, délelőtt 11 kor kevesen vannak, a nyugdíjasok már végeztek, az átlagok dolgoznak, a gyerekkel később mennek, eléggé jó időpont.

RÁÉRŐSEN, békésen elmélázok az áru fölött, kitalálom mit főzök ( max 20 percben alkalmanként) hétvégére.

Meg is veszem ami kell hozzá… Meg a kovászos kenyérkéket, zsömlécskéket, bio zöldséget, gyümölcsöt, túrót, sajtot, ilyesmit…

Nincs nálam cucc, táska, nem lóg rajtam semmi, kevés holmit veszek, mert ami nehéz lenne, azt hazarendelem a tescoval… nincs a seggeden folyó izzadtság ahogy munkából vagy a gyerekért rohansz, nincs időnyomás, csak békés, kiszámítható kb 30 perc, ameddig tökéletesen bejárom azt a kis Aldit, és összerakom fejben a hétvégi nasikat ( a gyümölcsöket, a sütit, az ebédeket, a leveseket)

Aztán Férji jófej, és nap közepén még dugó sincs, tehát kétszer is beugorhattam a kedvenc kicsi méteráru boltocskámba. Első alkalommal sajnos elfogyott amiért mentem, de egy kis virágos bohó anyagot vettem a gyereknek és olyan ruhát varrtam belőle, hogy ihajj… Imádja, imádjuk.

Második alkalommal meg készletkisöprés volt a ruhákból (butik is), így nagyon rámmosolygott a shoppingtündér.

Egy farmer árából hazajött velem 12 ruha (néhány TomTailor pulcsi, blúz), egy sál, meg pár méter anyag. Nagyon szép, nagyon színes darabok, ezzel bizonytalan időre megszűnt a fekete-korszakom. Újabban a hét napjaihoz illően, fehérben, pirosban, zöldben, sárgában, rózsaszínben, sötétkékben/szürkében, vörösben pompázok, (ok, azért MARADT még néhány jó kis fekete pulcim, blúzom)… Jó a rutin, mert a koncepció limitálja a “mit is vegyek ma fel” kérdést, kb. 3 szetre, aztán abból a hangulatomhoz illően választok valamit. 🙂

Home Glam

Barátocskák rínak, hogy “hovavegyemfel” lehel, lemamásodtam, de ezt a gondot nem érzem… Itthon: farmer vagy szép cicanaci, blúz, pulcsi, melltartó, haj, SMINK. Mert megérdemlem. Nem azért, mert muszáj, hanem mert szeretem.

Nyilván van a kint vagy a réten az estében és nem lát senki, heveréssz csak a csillagokkal / úgyis épp műtenek és lehet hogy a testedet is leveted, kit érdekel milyen a körmöd vagy mit hordál, hústok ez… – jellegű teljes szabadság, de őszintén, az külön nem dob fel. Esetleg tengerben, naptej nélkül, meztelen, az buli, de sokakkal ellentétben nekem nem fáj az a melltartó, hanem NAGYON igénylem. nem szeretem pakolászni őket.

A smink? Napi átlag 30x haladok el tükör előtt. Szeretem ha az emberekből a szép formájuk látszik ki. Nem azért mert smink nélkül ronda, hanem mert ha ÁPOLT, akkor a legszebbet mutatja meg magából. (az ugye attól függ ki honnan indul, ha alaki magától ragyamentes, szép rajzú, üde színű, akkor nem kell semmi, csak épp arrébb tenni azt a hajat, hogy szép legyen a keret… aztán lehet haladni a pici alapozó, pici szemceruza, pici rúzs felé.

Mióta van pasztell száj CERUZA (ami végre nem ragad, nem tapad, nem szárít és nem is érzed) azóta nagyon szívesen rúszozok bármikor. Mert buli. Szóval naponta átlag 2-3 percet töltök sminkeléssel, ezalatt lesz szép homogén bőröm, kihúzott szemem, szemöldököm, meg esetleg egy rúzsom, és állati jól érzem magam tőle. Én. Ezért ha tökéletesen egyedül vagyok, akkor is megcsinálom, mert feldob.

Így a papucsomat leszámítva semmi itthonias nincs rajtam, kb mehetnénk bárhova, férjem is ugyanúgy van itthon, mint a munkahelyen volt.

Igazából nekem ez így természetes.

Varrás

Múltkor összehoztam egyjó kis szabásmintát, teljesen nagyon jól sikerült, ujjas ruhát varrtam a gyereknek, szereti hordani, állati aranyos benne, én meg örülök magamnak, hogy tudok igazi ruhát varrni aminek ujja is van. Csak úgy. Már tudok alakítgatni ruhákat, szóval a következő az egy szép bordó kötött ruha lesz, ami szegényke garbónyakú, amit nálunk mindenki utál, és jól át fogom magamnak varrni valami előnyösebbre. Rettentő kíváncsi vagyok ez hogy fog sikerülni, de szerintem menni fog. 😀

Mostanra úgy beértek ezek a korai zsengék, és lehet, hogy tényleg fogok tudni varrni vállalható darabokat, pl nem fogok eltekinteni egy nyakkör varrástől, mert igazából már egész jól megy, vagy attól, hogy ujjat varrjak egy ruhának.

Eléggé juhú.

Cuki témák, barátocskák

Elő előkerülnek, elérhetővé válnak néha barátok, akiknek nagyon örülünk, meg olyan témák amik feldobnak.

Csipogó

A háromévessel merő hab és mámor az élet, cuki, játszós, pont annyit vagyunk vele amennyit szeretnénk, nevetős, bájos, zsebdiktátor, de kezelhető és kedves, szóval eléggé büszkák vagyunk rá. Mostmár ölelgetni is lehet, és poénkodik is bőven.

Szóval momentán, mindent összevetve végre, így 2016 óta először NAGYON NAGYON jól vagyunk.

(A következő rész tartalma – karrierek nyomában, gondolatok az üvegplafonról, és a kis csipogó a legcukibb ever)

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése

Védett: Férjutálós

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Kategória: Uncategorized | A hozzászólások megtekintéséhez meg kell adni a jelszót.

Magadat

Egy gyors 10 perces blogszünetet engedélyezek magamnak.

Férji:

Kedves, már egy hónapja meditál. Nagy különbség, ha meditál, akkor ő kilát a szemén át és én belátok, ha nem, akkor olyan mntha egy birotobot lene mellettem. Éljen a meditációs app (Balance).

Az önfegyelem művészete:

Tegnap jött anyós, hozott egy NAGY doboz almás palacsintát, amit szinte egyedül megettem (azt hittem férji is evett, a gyerek meg evett belőle, azt láttam is). Meg lesütöttem vagy 2 kg csirkemellet, és sütés közben majdszoltam a friss currys ropogós pipit. Huh, de nagyon nagyon nagyon túlettem.

ÉS nem kéne és nem szabad. És az van, tegnap pontosítottam, hogy nem a ruha teszi az embert. Hanem az izom.

Persze nem akármilyen, hanem a minőségi rugalmas, munkával szerzett, sovány izom. Attól szoros a punci, attól szép a tartásod, attól nem fáj a hátad, attól nem görcsölsz, attól tartod magad jó, attól tudod elvéezni a napi dolgaidat, és onnan van az immunrendszered fele (a nagyobbik fele meg a bélflóra).

Eleget aludni? Keveset enni? Minden nap dolgozni egy kicsit? Minden nap egyensúlyozgatni? Minden nap fogselymezni? Krémeckedni? Eleget sétálni? Nyújtani? ODafigyelni hogy pozitívan gondolkodj, amikor tombolnál?

Unalmas, unalmas, unalmasan felnőttes irritáló dolgok.

Persze van akinek ez a természete, aki nem érti, hogy egy tökéletes leves után te miért nem csak egy feketekávéra vágysz, miért nyeldekelsz egy szép adag somlói láttán “minek az?” Vagy mi mozoghat benne, amikor azért sutyiban rányúlsz még 1 (3-4-hülyevagyminekazötödik. – 5. szem trüffeles szaloncukorra, vagy este csakazértis rádézsmálsz a frissen vett szalámira, házi pástétomra…)

Imádok enni, mohó vagyok.

Szeretem ha szeretnek, de nem úgy szeretnek és nem annyit ahogy szeretném, ezért “legalább a kaja legyen jó”.

Merev vagyok, mert szerintem a dolgoknak van egy logikus helye, ideje, módja, és pl. milyen drámai amikor a kávéhoz a tejhab szottyadt, a rántotta hideg, stb stb.

Szeretem ha sok időm van amit majd szépen besztogatok magamnak…

Hát, ezektől mind szépen búcsút lehet venni.

Az van, hogy 35 plusszban ezeket egyszerűen nem lehet, ha MINŐSÉGI életet akarsz.

Mert ha sokat eszel, akkor 50-re kinyírod valamelyik szervedet,

ha nem alszol, akkor a bőrödet, immunrendszeredet (szevasztok rákocskák)

ha sósat, édeset nassolsz, akkor feldagadsz, vagy kiszáradsz, ha nem nyújtasz és rugalmasodsz akkor az izmaid épp csak egy kicsit rossz helyre húzzák a csontjaidat és indokolatlanul hamar kopni, fájni fogsz.

Időd pedig… hát legyünk őszinték: sok is van, meg kevés is. Ha a jelenben vagy, ha jól érzed magad ha szívesen csinálod, amit, rengeteg. Ha nem, akkor meg nagyon kevés.

Ha odafigyelsz, akkor bármelyik életkorban agilis, fitt, szép, teljes, kipihent lehetsz… Ha nem, akkor meg 30 plusszban egy roncs vagy.

Szóval, ha 51 évesen így akarsz kinézni (kiteheted a bőröd, a tested meg elég erős, szép fitt ahhoz hogy támogassa hogy a világban megnyilvánulj… azért az van, hogy ilynekor már dolgozni kell.

(Bartha Sylvia, 51 éves, insta)

Aztán.. kicsit kontrasztként…

avagy ha Isten itt akar hagyni, mindegy is, mit eszel. 🙂 az ő titka csak annyi hogy örülj és ne add fel. 🙂

És akkor végezetül.

Elég lassú, de azért egy kicsit bőgtem, a néni a kedvencem.

“annyi gyönyörű emlékem van, hogy örökké is élhetnék…”

Nagyon érdekes dolgok ezek.

Remélem mi is csittifitten egészségesen fogjuk nyomni Férjivel, és olyan 100 körül még legalább nyomokban lesz nemi életem… :D:D:D

Elbaszottak vagyunk:

Az van, hogy egyedül jössz, egyedül mész, egyedül fájsz… aztán nem biztos, hogy ennek így kell lennie…

AMikor szaru l voltam, depressziós, kivéreztetett, lehasznált, igazából tök jó lett volna, ha csak úgy szeretgetnek. Csak úgy megölelnek, néha megetetnek valami jóval, ha nem nekem kell figyelni arra hogy eleget egyek igyak ( és mindenki más is)… jó lett volna, hogyha amikor fáj akkor csak szeretnek…

De nem ez van. Kapsz gyógyszert, menjél aludd ki. Persze az ég szeret, és mig nem pusztulunk addig gyógyulunk…

Sógornőm itt volt, irgalmatlan migrénnel. Aurás migrénje van szegény szörnyen tartja magát, keveset alszik, túl korán tömték tele fogamzásgátlóval. Én ezeket anyai felelősségnek látom, de amiről nem tudsz vagy amit nem értesz abban sajnos nem tudsz segíteni a gyerekednek…

Szóval sápadt, vergődött, hányingerkedett. Kapott vizet, gyógyszert, levegőt, takarót, poénokat… Úgy gondolkodtam, hogy talán ennél néha lehet többet is adni… “Hogy vagy?” “Szarul.” “áh, oké…” Szóval valamiért azt hiszem, hogy amikor emberek szarul vannak, akkor elég jól jön nekik ha szeretgetik őket, és egyelőre nem ez van. Funkionálisan segítenek ha kell, és elássák ha meghalt.

Az igazi gyógyítók meg azok, akiknek van egy jó szava, egy jó érintése, meg a szeretete a betegek felé.

(csillagállásomban azt olvastam,, hogy szuperintuitív vagyok mások igényeivel kapcsolatban, és kb. lételemem hogy gondoskodjak népekről… túl kedves nem vagyok, de van benne valami… álítólag a fogyatékosokkal és az álletokkal jól kijövök… na ezt nem tudom… a macska meg a hal jófej volt.)

Nos… egy 3 órával túlnyúlt a blogsession (mit is írtam a fegyelemről…?), jó sokat tűnődtem és éreztem ahelyett, hogy dolgoztam volna, szóval munka on… 🙂

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése

Védett: Hülye álmok

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Kategória: Uncategorized | A hozzászólások megtekintéséhez meg kell adni a jelszót.

Védett: Tökéletes napok

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Kategória: Uncategorized | A hozzászólások megtekintéséhez meg kell adni a jelszót.

Felnőtt – avagy az élet 35 körül

Ma migrénke jött.

Tornáztam, ittam, sétáltam, lehengereztem a hátam, nyakam… aztán azért sajnos este 8 körül csak bevettem azt az Advilt…

Férjivel barátkoznánk, de mostanában ki-kiújul a kórházban szerzett intimkórság (ha a férfiak nincsenek itt, beszélhetünk róla, a reklám szerint)

előtte vörös napok…

szóval kedv lenne, de a lehetőségek limitáltak (kurva.élet.)

Megölelget…

“Na, egy jó blowjob?…

Áá, migréned van. És tényleg…”

“Az hagyján. Két napja meghúztam a nyakam és fáj, és migrénem van, és még odalent sem működik, kurvaélet.”

.

.

megint erre kanyarodik a téma pár óra múlva… (pont megbeszélgettük, hogy most egész jó a házasságunk)

mondom, “Hallod, simán….

….én az elmúlt három évben kurvára megtanultam, hogy amit ma bekaphatsz azt ne halaszd holnapra,

és most még úgyis hat a fájdalomcsillapító”

Okok a szexre:

14-16 évesen – magadra tudtál zárni egy ajtót.

16 -20 évesen – kettesben vagy egy ellenkező neművel.

20-gyerek között – óó, hát egy minőségi/bulis/vicces/spontán/tervezett kör mindig jó ” itt/ így/ ilyen napszakban még nem csináltam”

Gyerek után: ELALUDT, kapd elő.

Két gyerek után: Elkezdtek mesét nézni, “tegyünk be egy… mosást!”

35+ vagy némi egészségügyi gyötretés után…: “Gyorsan, még hat a fájdalomcsillapító”

Előre vetítem a 90+ évekre, a “gyere csak, mindjárt elenged a protézisragasztóm” motivációt… 😀

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése

V mint….

Sok dolog van mozgásban, érésben.

Az életnek az a processze, hogy megtapos és kinulláz, és újraépülésre kényszerít hogy többet érts …mondjuk, végbement.

Meghámozott, meggyalult, megtörögetett, nézett, hogy ÉS FIGYELSZ MÁR? Figyelsz?

Jó, akkor most TANULJ.

Nem mondom, hogy nem volt kurva ijesztő és kétségbeejtő, de most izgalmasan más.

Lehámozódott az út. Az ex, az identitás, a dolgok amiket, meg ahogy meg tudtam csinálni, a játéktér, a mozgástér. Újra tábla.

Érdekes.

Csomó dolog most érik be. Olyan fogalmak, mint a szégyen, a megbánás, az áldozathozás, a szeretet, kitartás, küzdelem, … meg ilyenek.

Amikor onnan jössz, hogy mindent és bármti megtehetsz, és mindent elérhetsz, és akkor az élet BEÁRAZZA. Persze a tiéd lehet, minden és bármi, de mindennek megvan az ára, és amit nem kiérdemelsz, azért valahol valamikor valamivel fizetni fogsz, ilyen egyszerű. Fájdalommal? ÁLdozattal? Vagy majd a következő körben? Lehet.

Most az van hogy kussolsz, tapasztalsz, remélsz, szolgálsz, teljesítesz és alkalmazkodsz.

Ha nem akarsz elpusztulni akkor megtanulsz máshogy és másnak örülni, és más képességeket használni.

Mindenki életében nagy korszakok vannak. Van ami az eredményekről szól, van ami meghámoz, van, ami elszgietel, van ami új dolgokra tanít…

Az élet tényleg a lélek jógáinak sorozata.

A vágyak, a társ, a szerzés, az elengedés, a küzdés, a beleszokás, a leszokás, az intuíció, a harcok.. mindenkinek az életében megvannak, így van aki 2-10 éves kora között küzd a betegségeivel vagy veszíti el a családját, van aki 50-60 évesen, van aki élete végén. És van akinek rövid az út, van akinek hosszú.

Megint olyan periódus van, hogy a dolgok átlátszóvá válnak.

Nézegetem ezeket a házakat, aszcendenseket, jellemzőket. ami a képletben van, az határozza meg, hogy a tudatod mit lesz képes látni, milyen elvek és erők mentén fog működni. Hogy harcolsz -e ellenük vagy megértesz, vagy átérzel inkább dolgokat, hogy tűz lobod benned vagy elbújva teljesítesz a legjobban, hogy az öklödre támaszkodsz, a szorgalmadra, a fegyelmedre, vagy az intuíciódra.

Ezerszínűek vagyunk, de van egy alapcsomagja mindenkinek.

Aki (ha léteznek előző életeink) életek óta harcos, az nem fogja érteni azt, aki hosszasan elemezget. Aki életek óta boszorkány, az nem fogja érteni azt aki vagyont épít, érdemeket szerez és számol.

Egyik oldalról lehetetlen, másik oldalról nem baj.

Az eke nem rosszabb, mint a fuvola: másra való.

Arra jó a sokféleség, hogy az ember olyan gondolatokhoz jusson amikhez magától sose jutna, hogy megtapasztalja a komplementaritást, és elfogadja magát is meg a másikat is annak, ami.

Erre a körre azt kaptam, hogy nem nyughat az elmém, amíg nem ÉRTEM, és nem tudok segíteni. Ha léteznek az előző körök, akkor van mi után jót tenni másokkal meg magammal is.

Érdekes ahogy a rétegeket le lehet hántani az emberi kapcsolatokról, tapasztalatokról, tanulnivalókról. Hogy miért pont ő vagy te, hogy mi tart össze és választ szét két embert, hogy kinek tudsz könnyen adni, kinek nem… mit tudsz adni, mire van szükséged, mi felé a legnehezebb fordulnod, és hol tudsz elbukni ha elbuksz.

Értelmet nyer valahol a megjelenésem, a gyökerek, az érdeklődési kör, a vonzalmak, a tárgyak, amik eljutnak vagy eljutottak hozzám, képességek, amik kontextust nyertek.

A tettek, amik kellenek.

Érdekes, hogy ha jó dolgokat teszel, nyersz. Időt, életet, életminőséget, karmát. Ha szolgálod magadat, másokat, ha akármelyik vallás parancsolatait a fegyelemre, jóságra, mértékre vonatkozóan betartod, előre jutsz. Ha lenyesed a saját túlkapásaidat, akkor másokhoz meg magadhoz is közelebb kerülsz.

Érdekes ahogy az idő meg az élethelyzetek kihozzák belőlünk a belső természetünk, lényegünk… hogy ez a fegyelem tartása és rendszert tudunk adni a környezetnek, vagy ételt, vagy meleget, vagy gyógyulást vagy védelmet, vagy tüzet, vagy útmutatást, ki mit hoz.

A lényeg, hogy az ember polírozza magát addig, amíg a képességeiből a jót tudja adni. Nálam ez a transzformáció segítése, mert -főleg jó pillanataimban – sejtek. Időtlenben, térben időben…sejtem az emberek múltját, képességeit, jóságát és lényegét. Persze parancsra nem megy … csak adományként, időnként. “Emlékszem” Hogy ez intuíció, téveszme, vagy bármi egyéb… mindegy is. Akinek arra van szüksége amit én adni tudok most vagy majd, az meg fog találni, akihez közöm kell, hogy legyen, az körülöttem van és lesz.

(Kuncogok, hogy kicsi pócnak olyan a képlete, hogy szeretgetni meg táplálgatni kell, hogy jól legyen. Mást nem is tudok csinálni a gyerekekkel, arra, hogy játsszon vele, ott az apja. 😀 )

Azt, hogy ezek a dolgok hogyan vagy miért működnek, nem tudom, nagyon furák, és majd ha tudnom kell, rájövök.

Az is biztos, hogy még rettentő sok dologról fogalmam sincs, de remélem lesz bőséggel időm hogy legyen, és valami hasznosra tudjam fordítani.

Ma pont ezt találtam, és meglepően érthetővé vált…

Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

és tényleg.

V vagyok.

Csak úgy.

V.

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése